2012. szeptember 6., csütörtök

miért ? :'(

sajnálom pici, de nem megy :'( hiáányzol és vissza akarlak kapni .. nem érdekel hogy csak kéérlek gyere vissza hozzám :'(

Nem bírom , bárhová nézek csak téged látlak, csak te jutsz eszembe és a vak remény h talán vissza kaplak csak percekre nyugtat meg .. nélküled egyszerűen nem tudom jól érezni magam :'( és hiába bízom benne h legalább hiányzom tudom h szórakozol, még talán csajozol is :'( bár erre inkább gondolni sem akarok .. teljesen elvesztem nélküled , kééérlek ne lépj tovább, mert közben én a darabjaimra hullok :'(((

2011. augusztus 16., kedd

álom volt csupán ...

A lány szerette nézni kedvese arcát , ahogy érzelmektől teljesen mesélt , egyre jobban belelovalva magát a történetbe. Már nem is figyelt a fiú szavaira csak a gesztusaira az arcára a mozgására és egyenesen megbabonázta őt. Tehetetlenségében csak bámulta ezt a tökéletes alakot és rettegett attól, hogy mi van ha egyszer felébred és kiderül mindez csak a fantáziája. Amint a gondolat végére ért rémületében belekapaszkodott az érzéseibe. Megragadta a fiú ingjét magához rántotta az arcát és finom csókot lehelt a szájára. A srác hamar túljutott a kezdeti sokkon és beleharapott imádottja alsó ajkába úgy húzta át az ölébe. -
A vízió hirtelen foszlott szét és Casey lihegve ült fel az ágyon, mint mindennek ennek is vége, összegezte magában , majd összeszorult szívvel bújt vissza az ágyba. Folytatni kívánta az álmot.

bocsánat :$

hát kicsikét elhanyagoltam az írást így a nyáron, de nem azért, mert annyira nem értem rá ... inkább azért, mert nem történt semmi említésre méltó ... sok - sok rossz történt velem az elmúlt hónapokban és csak néha láttam meg a pislákoló fényt, nem volt kedvem panaszkodni és nem is tudom, hogy fogalmaztam volna meg azt a rengeteg szomorú gondolatomat. Mostanra eljutottam odáig, hogy már nem fáj és próbálok vidámabban hozzá állni az élethez és továbblépni a sok csalódáson és könnyeken. Talán így már a nyár vége is szebbnek ígérkezik ^^

2011. július 5., kedd

Életre szóló barátság

Gondolkoztatok már azon , hogy mitől romolhat el egy barátság ?
Mi az oka annak , hogy akiért régen meghaltál volna ma már csak az idegesítő szokásait veszed észre és az agyadra mászik bármit csinál ? Direkte keresed benne a hibát. Miért? Hiszen régen együtt nevettél vele és imádtad ezeket a dolgait amit ma szörnyülködve veszel észre. Te változtál vagy Ő ? Esetleg mindketten.
Kritikus lettél , bunkó és számára mostanra Te is idegesítővé váltál. Vitatkoztok , mégsem engeditek el a másik kezét. Felületes látszat barátság , megszokás. A kérdés pedig az hogy ki a hibás ? Pedig nem egymást kéne támadni hanem megbeszélni hogyan tovább. Meglehet-e oldani a problémát és tudunk továbbra is lelkitestvérként sétálni a jövőbe vagy elengedjük egymás kezét és külön utakra lépünk. A gond csak az , hogy az emberek nem képesek megbeszélni. Félnek kimondani a nyilvánvalót , mert akkor felvállalják rejtett érzelmeiket. Nem képesek rá , sebezhetőnek érzik magukat és inkább elmenekülnek. Hagyják elsiklani egymás mellett az életre szóló barátságot.

2011. június 15., szerda

Nyár van :) egy újabb szösszenet ...

Fekszem a parton , testem cirógatja a napsütés és hallgatom a víz morajlását. Gyönyörű ez a nyár. Varázslatos hangulata rám is átragad. Lehunyom a szemem és fantáziám elszabadul, nem tudom meddig tart ez az álomittas pillanat , de rosszul esik az ébredés. Szívem újra össze szorul , mert látom Ő-t , látom és ez melegséggel tölt el , azt is , hogy boldog ... de haragszom. Haragszom rá , mert nem miattam boldog és nem is figyel rám. Miért is figyelne? Neki ott van az Ő külön bejáratú Csodája és ezért én utálom , utálom , mert ellopta tőlem az Enyémet.
Dühtől részegen megindulok a víz felé és csak gyalogolok egyre beljebb és beljebb. Nem érdekel , hogy utánam kiáltoznak , már nem érdekel semmi és senki sem , csak messzire akarok úszni , mindenkitől távol. Elbotlom , elmerülök. A víz alatt csöndes és nyugodt , vágyok itt maradni. Megragad egy kéz a derekamnál és felhúz a felszínre. Szemem összeszorítom , nem akarok még felébredni.
- Mire készülsz te bolond ? Ne most akarj vízbe fulladni.
Hangja késként hasít belém és most már tényleg minden mindegy. Könnyzáporom észrevehetetlen vizes arcomon nem tűnik fel. Fejem belefúrom a vállába majd ellököm magam tőle , talán örökre. A víz lemossa a lelkem , eltünteti a nyomokat és felfrissülve vágok bele a nyárba. Partik , srácok , szerelmek , vigyázzatok jövök !

2011. június 9., csütörtök

mano pillanatok

Hallgatom az eső kopogását és emlékek rohanják meg a képzeletemben kifeszített vásznat. A képek pörögnek ... röpke 4 év csak úgy elsiklik a szemeim előtt. Érzelmektől vegyesen , fájó , bántó , megható és gyönyörű emlékképek kergetőznek egymás után szinte már már káosz szerű , de mégis tiszta és mélyre hatoló. Egyedül nem jó nosztalgiázni , de élvezed ahogy a testedben szétáramlik az érzelmek kavalkádja. Kirázz a hideg és újra a szobaszőnyeg közepén ülsz, körbe nézel ... otthon vagy , biztonságban.