Fekszem a parton , testem cirógatja a napsütés és hallgatom a víz morajlását. Gyönyörű ez a nyár. Varázslatos hangulata rám is átragad. Lehunyom a szemem és fantáziám elszabadul, nem tudom meddig tart ez az álomittas pillanat , de rosszul esik az ébredés. Szívem újra össze szorul , mert látom Ő-t , látom és ez melegséggel tölt el , azt is , hogy boldog ... de haragszom. Haragszom rá , mert nem miattam boldog és nem is figyel rám. Miért is figyelne? Neki ott van az Ő külön bejáratú Csodája és ezért én utálom , utálom , mert ellopta tőlem az Enyémet.
Dühtől részegen megindulok a víz felé és csak gyalogolok egyre beljebb és beljebb. Nem érdekel , hogy utánam kiáltoznak , már nem érdekel semmi és senki sem , csak messzire akarok úszni , mindenkitől távol. Elbotlom , elmerülök. A víz alatt csöndes és nyugodt , vágyok itt maradni. Megragad egy kéz a derekamnál és felhúz a felszínre. Szemem összeszorítom , nem akarok még felébredni.
- Mire készülsz te bolond ? Ne most akarj vízbe fulladni.
Hangja késként hasít belém és most már tényleg minden mindegy. Könnyzáporom észrevehetetlen vizes arcomon nem tűnik fel. Fejem belefúrom a vállába majd ellököm magam tőle , talán örökre. A víz lemossa a lelkem , eltünteti a nyomokat és felfrissülve vágok bele a nyárba. Partik , srácok , szerelmek , vigyázzatok jövök !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése