#25

Most , hogy betegen itthon kellet maradnom túl sok a szabadidőm ... nem mintha nem lenne mit csinálnom , mert van ... de ha már pihenésre ítéltek mocskosul szeretnék unatkozni ... na ez sem fog sokáig tartani ... készültem tegnap egy apró szösszenettel Valentin nap alkalmából , de még így betegen se volt időm ide vergődni .. most meg már nem is emlékszem rá úgy igazán , pedig nagyon tetszett , nagyon mélyről jött ... azért megprobálkozom egy másikkal :)

"Ma úgy ébredtem , hogy minden más lesz , én is más vagyok , talán Ő is más lesz ... talán még észre is vesz. Nem mintha eddig nem vett volna észre , csak nem úgy ahogy azt én szeretném ... legszívesebben neki állnék toporzékolni és belekiabálnám az arcába hogy " Itt vagyok !! Szép vagyok !! Nem látsz ..." Persze , hogy nem lát .. nem , mert a szerelem vak, de ez azért mégis csak túlzás. Persze hajnalban még sötét van , de én alig vártam már hogy kisüssön nap és belevigyoroghassak a világba. Élvezni akarom az Élet nevű játékot. Legalább Ma , legalább most az egyszer. Gondoltaimba feledkezve a sulihoz vezető úton senkihez nem szóltam csak bárgyun mosolyogtam előre , szerintem barátaim rajtam élcelödtek , de Ma még ez sem zavart. Ma van a szerelmesek napja , az én napom. Igen , jól sejtitek ... ez az álom is úgy foszlott széjjel , mint a többi. Mikor megláttam a semmit mondó szemeit , ahogy rám néz szívem görcsbe rándult, mosolyom elhervadt. Tipikus , már megint másnak teszi a szépet , mindig másnak. Nekem senki ne mondja azt , hogy legyek türelmes , eddig is éppen eleget vártam már és a szívem lassan kihűl. Csak egyetlen egy ember veszi észre pillanatnyi összeomlásom , de ő lényegtelen , nekem nem ő kell ... Miért van az , hogy mindig azt szeretjük akit nem kéne ? "