#3

várok , mint mindig , soha nem értettem , hiszen utálok várni , de rá nem , Rá szívesen várok ... A Csodára , ami nem létezik ... én mégis hiszek benne , hogy eljön ... behunyom a szemem , sötét van csak az ő tekintete világít megbabonázva vele mindenkit, hallom ahogy a barátaim szórakoznak , de nem érdekel , csak őt nézem ... egy idétlen vigyor kúszik be a képbe kézen ragad és bevonszol a tánctérre , eleinte nincs kedvem , de amint kiszakadok a hatásköréből meghallom a zene ritmusos dübörgését és átadom magam neki , élvezem a zenét és nem érdekel mi folyik körülöttem , egyszerűen kikapcsolok , amíg egy kéz rá nem fonódik a derekamra , meglepve nézek le , de megismerem a karkötőjét , melegség önt el , most már Vele együtt élvezem a zenét. Az ajkát szépen lassan ráhelyezi a nyakamra , megremegek , szembe akarok fordulni vele, nem hagyja ... elkapok egy kérdő tekintetet barátnőm arcáról , de nincs erőm válaszolni , újra elengedem magam , másképp nem szabadulhatok , teljesen elveszítem az időérzékem , mikor egy lány letépi rólam az én Csodámat ... sírni támad kedvem és kivonulok a táncolok tömegéből , fulladok , levegő kell .. tényleg csak ennyi volt ? tényleg csak ennyi jár ? tudja , hogy játszik velem és ezt élvezi én pedig gyűlölöm ezért , de Nélküle már Én nem Én lennék ... kinyitom a szemem és az emlék elrepül. Azt hiszem jól vagyok, de most muszáj leülnöm , a folyóson jön szembe , mosolyog és kacsint egyet mielőtt befordulna a sarkon.