#4

Nagy pelyhekben hullik a hó ,ahogy kilépek az iskola kapuján , akárcsak 5 évesen felemelt fejjel és kidugott nyelvvel vadászom a fehér kis foltokra szinte már már elveszem a gondolataimban és észre se veszem amikor egy test felém futva elkap a derekamnál , érzem ahogy kibillen az egyensúlyom és már zuhanunk is a fehér vizes ,de legfőképpen dermesztő hideg "ágyba". Visítozva akarom lelökni magamról , de amikor meglátom az arcát és azt az aranyos mosolyát , ahogy zavaromon röhög nekem is nevetni támad kedvem. A barátaink majdnem teljesen betemettek hóval , de ezt a hósírt szívesen elfogadnám , ha Ő velem maradna. Érzem ahogy a hideg víz felkúszik a derekamon és hirtelen sürgőssé válik hogy feltápászkodjak. Elégedetlenkedve tolnám le magamról az izomkolosszust , megragad a csuklómnál és visszatol. A barátaink már előbbre járnak és hócsatát vívnak , szeretnék menni , szeretnék végre már kiszabadulni , hideg van , remegek és különben sem tudok mit kezdeni azzal hogy már percek óta rajtam fekszik, már- már neki kezdenék hisztizni. Észreveszi a hirtelen hangulatváltozásom elengedi az egyik kezem és kisepri a nyakamból a havat. "Ugye tudod , hogy most legszívesebben pofán vágnálak?" kérdezem. "Tudom." és szemtelenül vigyorog hozzá. Fogok egy marék havat és az arcába nyomom, látom rajta a döbbentet és azt , hogy el sem merte volna képzelni ezt rólam. Kihasználva figyelmetlenségét sikerül végre lelökni , felpattanni és a többiek után rohanni. Nevetve jön utánam és utolér , lihegve borulok a nyakába , jól érzem magam , közelebb bújok nem akarom elengedni. Megfog az államnál fogva és felemeli a fejem. Kérdőn nézek rá. Lehajol , szája szinte súrolja az enyémet és a pillangók megjelenek a hasamban. "Sajnálom." suttogja már a számba , majd csak egy puszit nyom az arcomra. Fintorba szalad az orrom , nem erre számítottam. Elrohanok és most már nem akarom látni azt meg főleg nem , hogy utolérjen.