2010. december 15., szerda
#9
Azt hiszem az ember csak akkor jön rá igazán , mit is számít neki a másik , amikor felmerül a kérdés, hogy akár el is veszíthette volna vagy megsérült. Nem értem , miért kell ahhoz egy balszerencsétlenség, hogy rájöjjünk igenis féltjük azt a személyt , akire eddig azt hihettük , hogy meg lennénk nélküle is ... nem , nem lennénk , mert az életünk részévé vált és óvjuk védelmezzük szimpla önzőségből, hogy megmaradjon számunkra , hiszen szükségünk van Rá.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ck sajna van, hogy már túl késő, hogy rádöbbenjünk, hogy mennyire fontos volt...
VálaszTörlésén szerencsére nem ebben a helyzetbe csöppentem , de azért kicsit sokkolt , majd mesélek ...
VálaszTörlésrendben. amúgy szerdán nincs sulim=] utsó napom az a kedd, ebben az évben =]
VálaszTörlés