#6 elmélkedés

Ismeritek azt az érzést , amikor ránézel és hevesebben dobog a szíved ? amikor belenéz a szemedbe és a lelkedig hatol? Amikor azt érzed igen Ő az akire eddig vártál. Saját magadénak érzed , de aztán rájössz , hogy nem , Nem a Tiéd és nem is lesz az soha ... mert egyszerűen lehetetlenség , mindegy is milyen okból , csak tudod , hogy elérhetetlen. Bárgyún vigyorogsz , mindennap beszélsz vele , támogatod ha elhagyja a barátnője , ha otthoni zűrök vannak , mindig számíthat Rád , mert Te ott vagy és vigyázol Rá csak mert feltétel nélkül szereted és az életed neki adnád. Kár , hogy csak egyre nem vagy képes , gyáva vagy a szemébe nézni és elmondani , te nem csak egy barát vagy , Te minden lennél számára , higgye el , kellesz neki és Neked Ő kell, de ez az amit sosem fogsz megtenni. Miért? Mert félsz. Mitől? Elveszíted , azt a csöppnyi szeretet is , amit idáig kaptál , azt a csöppnyi bizalmat , amit megszavazott neked , azt a helyet a szívében amit kiharcoltál. Túlságosan is ragaszkodsz hozzá , mint sem hogy meg kockáztasd , hogy elveszítsd. Nem , nem az fáj neked , hogy mást ölel , még csak nem is az , hogy mást szeret és mindezt neked mondja el. Az fáj , hogy sosem tudhatja meg Te mit érzel , Te mit teszel meg érte. Az fáj , hogy tudod Ő sosem lesz úgy a Tiéd , ahogy te azt igazán szeretnéd csak ha elég bátor lennél , de egy szerető szív sosem lehet elég bátor , sosem lehet annyira bátor , hogy önkéntesen eltaszítsa magától azt a lelket aki nélkül élni nem tud. Igen , ez az ördögi kör , ami sosem zárulhat be , kivéve akkor , ha valaki végre kilép belőle. Ez az ami nem fog megtörténni. Az emberi szív fáj és kifosztott , mi fosztjuk ki.