hullámvölgy

Kicsit megint elhanyagoltam a blogot ... de most nagyon rám jár a rúd , annyira hogy még megfogalmazni is nehéz :/ volt már veletek olyan , hogy tudtátok rövid határidőn belül elveszíthetitek azt aki a legeslegközelebb áll hozzátok ? mert én most így jártam ... ő látott már mindenhogy és tud rólam mindent és most ha elveszíteném akkor nagyon nagyon magamba zuhannék , hiszen így is elégé mély völgyben vagyok :/ adnom kéne még egy esélyt a boldogságnak , a boldogságunknak , lehet akkor kiegyensúlyozódnék , de félek attól , hogy meg fogom bánni :( márpedig én semmit nem akarok megbánni. Ha viszont másképp döntök elveszítem és akkor azt is meg fogom bánni és végem is lesz. Azthiszem ezt hívják patt-helyzetnek és ez egyáltalán nem tetszik :( . Túl sok könnyem veszett már el a kispárnámba , jó lenne ha végre vége szakadna ennek az időszaknak. Persze könnyű azzal vigasztalni , hogy jön a nyár , de magányosan még a nyár sem szép.

...

A lelkemben dúló káosz lassan kezd az életem szerves részévé válni és ha tudnám kezelni már nem is zavarna , de nem tudom és ezért megint ott tartok , hogy megint mi a jó ... csináljak ? Bár lehet csak én bonyolítom túl megint az egészet és igazán megfogadhatnám egyik ismerősöm tanácsát , miszerint szarjak bele az egészbe. Ami működne is ha nem lenne örökös megfelelni vágyásom , pedig senki sem tökéletes , de én törekszem rá. Aztán néha ki is kell engedni a dolgokat. Még jó hogy néha tudok pihenni :) na ez sem sikerült egy értelmes bejegyzésre , majd ha lesz valami világmegrengető ötletem közlöm :D

pááá

Egy régebbi bejegyzés , csak eltévedt másfele ...

Az emberi kapcsolatok...

2011-03-17 20:53 csütörtök

Elgondolkoztatok már azon , hogy miért van az , hogy megváltozik a hozzá állásunk olyan emberekhez akiket régen nagyon közel éreztünk magunkhoz. Elkopnak a barátságok esetleges szerelmek vagy eltűnnek a hirtelen fellángolások. Ismeritek azt az érzést amikor találkozol valakivel és első beszélgetésre felismered benne saját magad , tudod , érzed hozzád tartozik , de legalábbis egyformának hiszed ... ebből aztán nagy barátságok fejlödnek vagy akár szerelmek , attól függ ... a lényeg hogy mindenképp kötődni kezdesz , szeretsz. Egy önzetlen érzés mégis önzőségre kényszerít , fura nem ? Magad mellé láncolnád közben bármit megtennél , hogy neki jó legyen. Tele vagyunk ellentmondásokkal. Az egyik nap úgy érzed egyre jobban mélyül a kapcsolatotok és lassan nélküle már el sem tudod képzelni a jövőd ... és mi van a régiekkel ... miért gyengülnek el ? miért halványodik az érzés ? Miért van az , hogy két ember nem rég még függőt egymástól most meg már egymáshoz sem szólnak ... tekintetük néha találkozik , kiolvashatod belőle még a régi emlékeket , de azok már csak emlékek , elmúlt. Hiányzik ? Néha , amikor eszedbe jut , hogy ilyen is volt ... máskor még csak nem is dereng fel, pedig anno mennyit jelentet az a pillanat amin ma már csak mosolyogsz bután. Furcsa .... ma már nem bánok meg semmit és azt mondom , ha visszamennék is ugyanígy csinálnám , mert örülök amit elértem , tetszik az a hová jutottam és ezen nem akarnék változtatni soha , de néha mégis csak visszavágyódsz egy-egy régen szeretett személyhez.