Az emberi kapcsolatok...
2011-03-17 20:53 csütörtök
Elgondolkoztatok már azon , hogy miért van az , hogy megváltozik a hozzá állásunk olyan emberekhez akiket régen nagyon közel éreztünk magunkhoz. Elkopnak a barátságok esetleges szerelmek vagy eltűnnek a hirtelen fellángolások. Ismeritek azt az érzést amikor találkozol valakivel és első beszélgetésre felismered benne saját magad , tudod , érzed hozzád tartozik , de legalábbis egyformának hiszed ... ebből aztán nagy barátságok fejlödnek vagy akár szerelmek , attól függ ... a lényeg hogy mindenképp kötődni kezdesz , szeretsz. Egy önzetlen érzés mégis önzőségre kényszerít , fura nem ? Magad mellé láncolnád közben bármit megtennél , hogy neki jó legyen. Tele vagyunk ellentmondásokkal. Az egyik nap úgy érzed egyre jobban mélyül a kapcsolatotok és lassan nélküle már el sem tudod képzelni a jövőd ... és mi van a régiekkel ... miért gyengülnek el ? miért halványodik az érzés ? Miért van az , hogy két ember nem rég még függőt egymástól most meg már egymáshoz sem szólnak ... tekintetük néha találkozik , kiolvashatod belőle még a régi emlékeket , de azok már csak emlékek , elmúlt. Hiányzik ? Néha , amikor eszedbe jut , hogy ilyen is volt ... máskor még csak nem is dereng fel, pedig anno mennyit jelentet az a pillanat amin ma már csak mosolyogsz bután. Furcsa .... ma már nem bánok meg semmit és azt mondom , ha visszamennék is ugyanígy csinálnám , mert örülök amit elértem , tetszik az a hová jutottam és ezen nem akarnék változtatni soha , de néha mégis csak visszavágyódsz egy-egy régen szeretett személyhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése