#22

Az ismerős bizsergés megint megjelent a hasamban és a torkom is szorít. Hang most tuti nem jönne elő belőlem. Mosolygok és meghallom azt a hangot ami engem hív , most én jövök , most mi jövünk. Elindulok ... egyre csak közeledem a cél felé és megtalálom a helyem. Az ájulás környékez , majd a reflektor fény bevilágítja az arcom ... most már mosolygok ... hadd lássák mennyire egyszerű az élet. Feldübörögnek a kezdő akkordok , egy pillanatra becsukom a szemem és átadom magam a zenének. Bennem bekapcsol a robotpilóta és testem mozog a zenére , a jól begyakorolt koreográfiára ... agyam kihagy ... nem tudom hol vagyok , de nem is érdekel. A lényeg , hogy élvezem , igenis élvezem a közönség csodálkozó és gyönyörködő arcát , ahogy a kedves ismerősök bátorítóan mosolyognak vissza ránk. Végzünk és tapsvihar fogad minket , gratulációk hada és mi úszunk ezen a rózsaszín ködön. Megint bebizonyítottuk , hogy mi vagyunk itt a jók.