Egy összetört tükörkép , lelkem halovány foszlányai ... belenézek a tükörbe és egy szellem tekint vissza rám. Mit tettem ? Elfogytam. Kimerült. Hová tűnt az a sok energia , a tűz a szemedből? Valahol a múlt labirintusában keresgél Engem , de nem talál, pedig én várok rá. Legugolok , miközben a tükör darabkáit rakosgatom kezemből vércseppek szivárognak , a kép nem akar összeállni. Hánykolódsz az álmok tengerén egy kis tutajon , Te kis szerencsétlen és meg nem süllyedtél el ? Megváltás lenne. ÉBRESZTŐ!! Már megint elszundikáltál , lidérces álmaid kísértenek , de a való sem jobb. Elbújsz a takaró alá , de szörnyek utánad kúsznak. Innen nincs kiút, nem menekülsz. Add fel végre ! Ne küzdj ellene ... sodródj ... ugye , máris könnyebb , lazíts ... pihenj , gyűjts erőt ...
az élet néha piszkosul zavaros .. akár egy tocsolya amibe belelépsz , a sár felkavarodik és idő kell mire leülepszik az aljára , de te újra meg újra belelépsz , pedig végre hagyhatnád kitisztulni ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése