álom volt csupán ...

A lány szerette nézni kedvese arcát , ahogy érzelmektől teljesen mesélt , egyre jobban belelovalva magát a történetbe. Már nem is figyelt a fiú szavaira csak a gesztusaira az arcára a mozgására és egyenesen megbabonázta őt. Tehetetlenségében csak bámulta ezt a tökéletes alakot és rettegett attól, hogy mi van ha egyszer felébred és kiderül mindez csak a fantáziája. Amint a gondolat végére ért rémületében belekapaszkodott az érzéseibe. Megragadta a fiú ingjét magához rántotta az arcát és finom csókot lehelt a szájára. A srác hamar túljutott a kezdeti sokkon és beleharapott imádottja alsó ajkába úgy húzta át az ölébe. -
A vízió hirtelen foszlott szét és Casey lihegve ült fel az ágyon, mint mindennek ennek is vége, összegezte magában , majd összeszorult szívvel bújt vissza az ágyba. Folytatni kívánta az álmot.

bocsánat :$

hát kicsikét elhanyagoltam az írást így a nyáron, de nem azért, mert annyira nem értem rá ... inkább azért, mert nem történt semmi említésre méltó ... sok - sok rossz történt velem az elmúlt hónapokban és csak néha láttam meg a pislákoló fényt, nem volt kedvem panaszkodni és nem is tudom, hogy fogalmaztam volna meg azt a rengeteg szomorú gondolatomat. Mostanra eljutottam odáig, hogy már nem fáj és próbálok vidámabban hozzá állni az élethez és továbblépni a sok csalódáson és könnyeken. Talán így már a nyár vége is szebbnek ígérkezik ^^

pár link ^^ ♥

Életre szóló barátság

Gondolkoztatok már azon , hogy mitől romolhat el egy barátság ?
Mi az oka annak , hogy akiért régen meghaltál volna ma már csak az idegesítő szokásait veszed észre és az agyadra mászik bármit csinál ? Direkte keresed benne a hibát. Miért? Hiszen régen együtt nevettél vele és imádtad ezeket a dolgait amit ma szörnyülködve veszel észre. Te változtál vagy Ő ? Esetleg mindketten.
Kritikus lettél , bunkó és számára mostanra Te is idegesítővé váltál. Vitatkoztok , mégsem engeditek el a másik kezét. Felületes látszat barátság , megszokás. A kérdés pedig az hogy ki a hibás ? Pedig nem egymást kéne támadni hanem megbeszélni hogyan tovább. Meglehet-e oldani a problémát és tudunk továbbra is lelkitestvérként sétálni a jövőbe vagy elengedjük egymás kezét és külön utakra lépünk. A gond csak az , hogy az emberek nem képesek megbeszélni. Félnek kimondani a nyilvánvalót , mert akkor felvállalják rejtett érzelmeiket. Nem képesek rá , sebezhetőnek érzik magukat és inkább elmenekülnek. Hagyják elsiklani egymás mellett az életre szóló barátságot.

Nyár van :) egy újabb szösszenet ...

Fekszem a parton , testem cirógatja a napsütés és hallgatom a víz morajlását. Gyönyörű ez a nyár. Varázslatos hangulata rám is átragad. Lehunyom a szemem és fantáziám elszabadul, nem tudom meddig tart ez az álomittas pillanat , de rosszul esik az ébredés. Szívem újra össze szorul , mert látom Ő-t , látom és ez melegséggel tölt el , azt is , hogy boldog ... de haragszom. Haragszom rá , mert nem miattam boldog és nem is figyel rám. Miért is figyelne? Neki ott van az Ő külön bejáratú Csodája és ezért én utálom , utálom , mert ellopta tőlem az Enyémet.
Dühtől részegen megindulok a víz felé és csak gyalogolok egyre beljebb és beljebb. Nem érdekel , hogy utánam kiáltoznak , már nem érdekel semmi és senki sem , csak messzire akarok úszni , mindenkitől távol. Elbotlom , elmerülök. A víz alatt csöndes és nyugodt , vágyok itt maradni. Megragad egy kéz a derekamnál és felhúz a felszínre. Szemem összeszorítom , nem akarok még felébredni.
- Mire készülsz te bolond ? Ne most akarj vízbe fulladni.
Hangja késként hasít belém és most már tényleg minden mindegy. Könnyzáporom észrevehetetlen vizes arcomon nem tűnik fel. Fejem belefúrom a vállába majd ellököm magam tőle , talán örökre. A víz lemossa a lelkem , eltünteti a nyomokat és felfrissülve vágok bele a nyárba. Partik , srácok , szerelmek , vigyázzatok jövök !

mano pillanatok

Hallgatom az eső kopogását és emlékek rohanják meg a képzeletemben kifeszített vásznat. A képek pörögnek ... röpke 4 év csak úgy elsiklik a szemeim előtt. Érzelmektől vegyesen , fájó , bántó , megható és gyönyörű emlékképek kergetőznek egymás után szinte már már káosz szerű , de mégis tiszta és mélyre hatoló. Egyedül nem jó nosztalgiázni , de élvezed ahogy a testedben szétáramlik az érzelmek kavalkádja. Kirázz a hideg és újra a szobaszőnyeg közepén ülsz, körbe nézel ... otthon vagy , biztonságban.

végre itt a nyár ... ♪♫

Mostmár érzem hogy itt a nyár és alig bírok magammal , a tanáraim kezdenek kikészülni tőlem , de már mindegy , mert holnapra le kell zárniuk mindenből ^^ lassan ott tartok , hogy nem is érdemes bemenni hiszen majd megsülök ... ha nem lenne jó az osztályközösség már ott sem lennék :D nagyon megszerettem ezt az osztály ... ilyen felejthetetlen kiránduláson sem voltam még :) ezért örülök annak , hogy jövőre is majd ezek az arcok várnak vissza nyári élményekről mesélve :) ha ez ilyen marad szép éveknek nézünk elébe , szerencsésnek érzem magam ! :)

végre egy pozítv hangvételű bejegyzés tőlem :D egy kis történetet is akartam írni ... de most nem megy , mert majd elolvadok olyan meleg van és nem megy a gondolkodás , majd legközelebb :)

sajnálhatod is ...

Sajnálom , hogy csalódást kell okoznom embereknek és hogy ilyen vagyok amilyen ... azért bocsánatot tudok kérni ... de azért már nem amilyen nem vagyok ... mégis olyannak hisztek vagy próbáltok annak hinni , szerintem mindenki foglalkozzon a saját bűntudatával és ne másokra kenje rá , hogy rosszabb mint Ő. Elárulom semmivel sem rosszabb csak másabb . És mi van akkor, ha valaki más ? Az ember miért nem tudja elfogadni a másságot , tök mindegy milyen különbségről beszélünk , ha már nem olyan mint én akkor utálni kell ? Még ha olyanért cseszegetnétek amit tényleg megtettem és bár megtettem volna, de most már mindegy , Én túl lelkiismeretes vagyok. Legalább megtanultam kinek mit mondhatok el és hogy kinek a szavára lehet adni. Szép dolog ráébredni , hogy egyedül vagy , mint a kisujjad, de nem gáz .. hiszen buta buta kicsi szösz , már megszokhattad volna.

egy kis baki ...

Nem tudom mi volt az oka , de már 4 napja nem tudtam bejelentkezni a fiókomba :/ igen ez elég idegesítő dolog ... főleg olyankor amikor tényleg használnád .... de hát ilyen az élet , mindig az nincs ami kéne ...
Az elmúlt napokban túl feszült voltam és ez kihatott a barátságaimra is , el kéne kezdenem lazítani végre , de nem megy amikor folyton történik valami ami kikészít idegileg , de azért viszonylag megpróbálok mindenre higgadtan reagálni , csak sajnos vibrál körülöttem ez a feszült légkör és be kell valljam elég ijesztő az ilyesmi. Engem taszít már nem másokat :/ szóval a következő napok jelmondata : lazítani! csak lenne már vége a vizsgahétnek :(

hullámvölgy

Kicsit megint elhanyagoltam a blogot ... de most nagyon rám jár a rúd , annyira hogy még megfogalmazni is nehéz :/ volt már veletek olyan , hogy tudtátok rövid határidőn belül elveszíthetitek azt aki a legeslegközelebb áll hozzátok ? mert én most így jártam ... ő látott már mindenhogy és tud rólam mindent és most ha elveszíteném akkor nagyon nagyon magamba zuhannék , hiszen így is elégé mély völgyben vagyok :/ adnom kéne még egy esélyt a boldogságnak , a boldogságunknak , lehet akkor kiegyensúlyozódnék , de félek attól , hogy meg fogom bánni :( márpedig én semmit nem akarok megbánni. Ha viszont másképp döntök elveszítem és akkor azt is meg fogom bánni és végem is lesz. Azthiszem ezt hívják patt-helyzetnek és ez egyáltalán nem tetszik :( . Túl sok könnyem veszett már el a kispárnámba , jó lenne ha végre vége szakadna ennek az időszaknak. Persze könnyű azzal vigasztalni , hogy jön a nyár , de magányosan még a nyár sem szép.

...

A lelkemben dúló káosz lassan kezd az életem szerves részévé válni és ha tudnám kezelni már nem is zavarna , de nem tudom és ezért megint ott tartok , hogy megint mi a jó ... csináljak ? Bár lehet csak én bonyolítom túl megint az egészet és igazán megfogadhatnám egyik ismerősöm tanácsát , miszerint szarjak bele az egészbe. Ami működne is ha nem lenne örökös megfelelni vágyásom , pedig senki sem tökéletes , de én törekszem rá. Aztán néha ki is kell engedni a dolgokat. Még jó hogy néha tudok pihenni :) na ez sem sikerült egy értelmes bejegyzésre , majd ha lesz valami világmegrengető ötletem közlöm :D

pááá

Egy régebbi bejegyzés , csak eltévedt másfele ...

Az emberi kapcsolatok...

2011-03-17 20:53 csütörtök

Elgondolkoztatok már azon , hogy miért van az , hogy megváltozik a hozzá állásunk olyan emberekhez akiket régen nagyon közel éreztünk magunkhoz. Elkopnak a barátságok esetleges szerelmek vagy eltűnnek a hirtelen fellángolások. Ismeritek azt az érzést amikor találkozol valakivel és első beszélgetésre felismered benne saját magad , tudod , érzed hozzád tartozik , de legalábbis egyformának hiszed ... ebből aztán nagy barátságok fejlödnek vagy akár szerelmek , attól függ ... a lényeg hogy mindenképp kötődni kezdesz , szeretsz. Egy önzetlen érzés mégis önzőségre kényszerít , fura nem ? Magad mellé láncolnád közben bármit megtennél , hogy neki jó legyen. Tele vagyunk ellentmondásokkal. Az egyik nap úgy érzed egyre jobban mélyül a kapcsolatotok és lassan nélküle már el sem tudod képzelni a jövőd ... és mi van a régiekkel ... miért gyengülnek el ? miért halványodik az érzés ? Miért van az , hogy két ember nem rég még függőt egymástól most meg már egymáshoz sem szólnak ... tekintetük néha találkozik , kiolvashatod belőle még a régi emlékeket , de azok már csak emlékek , elmúlt. Hiányzik ? Néha , amikor eszedbe jut , hogy ilyen is volt ... máskor még csak nem is dereng fel, pedig anno mennyit jelentet az a pillanat amin ma már csak mosolyogsz bután. Furcsa .... ma már nem bánok meg semmit és azt mondom , ha visszamennék is ugyanígy csinálnám , mert örülök amit elértem , tetszik az a hová jutottam és ezen nem akarnék változtatni soha , de néha mégis csak visszavágyódsz egy-egy régen szeretett személyhez.

Psycho

egy kis rémmese ;)

Ez a nap is ugyanolyan nehezen kezdődött , mint a többi. Sosem fogom megszokni a hajnalban kellést, csontjaim szinte felnyögnek amikor kimászom a meleg kis fészekből , de muszáj ... megint nem hagytam magamnak elég időt a készülődésre , bár már rutinosan kapkodok és 10 perc alatt kész vagyok minden reggeli teendővel csak a vonatot kéne elérni. Kilépek a kapun és rossz előérzetem támad, naivan ráfogom a rossz időre meg a reggeli éhségre , de tévedtem. A peronon szokott összeállni kis csapatunk amíg a vonatra várunk, de hiányolok két főt. Az eső csöpörög , idegesítő ahogy minden egyes cseppje koppan a fejemen mégsem ez zökkent ki a gondolkodásomból. Mind ketten késve bár de megérkeznek közénk egyikük hullafehér (talán a fáradságtól) a másik ismerős arc viszont torz , szinte látni vélem a fekete körvonalat az alakja körül , valami nem stimmel. A nap eseménytelenül telik mégsem tudok szabadulni a gondolattól miszerint itt ma valami nagyon nincs rendben. A gyomrom görcsbe feszül , nem értem saját magam. Aztán amikor hazafelé tartva mégis szeretném elmesélni barátnőmnek különös állapotom a szó bennem reked, hátamon érzek egy szúrós pillantást. Megfordulok és ott áll velem szemben , térdem remegve adná meg magát a félelemnek ami magával ragad mégis nyelek egyet és büszkén állom a tekintetét. Mosolyog , de nem őszintén amolyan vérfagyasztóan. Ott tartok már - már , hogy fejbe verem magam száguldozó képzeletem miatt, de mellettem álló lelkitesómon ugyanazt a feszültséget érzem , mint saját magamon. Végül mégis kettesben maradunk , felsóhajtanék a megkönnyebbüléstől amikor megmerevedik mellettem. Egy zsákot babonáz , különös émelygő érzés kerít hatalmába .... a zsák átlátszó ... benne még egy zsák. Rózsaszín árnyalata szinte élethű , majdhogynem vérszerű. Fantáziám újra magával ragad és látom a feldarabolt testrészeket benne  , hányinger kerülget , majdnem hogy kiabálva rángatom el társam , csak menjünk már innen. A ház sarkában egy alak bámul ránk. Agyam lázasan rakosgatja a puzzle darabkákat és nem hiszek saját magamnak , túl élénk a képzelőerőm , nyugtatom magam, de akkor Ő miért ért velem egyet ? Hisz nem csak én láttam ..... azt amit talán soha nem kellet volna ...

Bizonytalanság ...

Szembe néz velem ... mintha látnék valamit a tekintetében , de nem tudom eldönteni , hogy én képzelem oda , mert annyira szeretném vagy tényleg ott van az amit keresek. Beszélni szeretnék vele ... szeretnék rájönni , hogy mégis mit érez ... először vagyok bizonytalan. Most először nem tudom biztosra .. most először nem tudom mi van és ez megijeszt. Félek , hogy tévedek , hogy csalódom ... hogy kiderül hülyébb vagyok annál is , mint amit eddig sejtettem. Tudni akarom , magabiztos akarok lenni. Tudni akarom , hogy elszúrtam -e vagy éppen , hogy jól csináltam... tudni szeretném hogy mit csináljak és szeretnék nem ezen gondolkozni , szeretném , ha eltudnám foglalni magam valami mással és jó lenne , ha okosabb lennék , mint most. Utálok bizonytalan lenni ...

Children of Distance ▸ Gyilkos ütemek

mert néha nekem is tombolhatnékom van !! :D

Gondolatok

Asszem nagyon sok mindent le kéne írnom csak magam sem tudom megfogalmazni. Eljutottam arra a szintre ahová sosem akartam. Most bajban vagyok , vagyis inkább marha nagy dilemmában és fogalmam sincs mit csinálhatnék. Segítséget nem kérhetek , na meg nem is akarok. Majd döntök .. majd eldől .. az idő a barátom :)

#26

Miért változtál meg ? miért változik mindenki ? =/ Hiányzol ='( hiányzik az a régi Te ... szerettem .. talán még most is szeretem csak nem találom ...

#25

Most , hogy betegen itthon kellet maradnom túl sok a szabadidőm ... nem mintha nem lenne mit csinálnom , mert van ... de ha már pihenésre ítéltek mocskosul szeretnék unatkozni ... na ez sem fog sokáig tartani ... készültem tegnap egy apró szösszenettel Valentin nap alkalmából , de még így betegen se volt időm ide vergődni .. most meg már nem is emlékszem rá úgy igazán , pedig nagyon tetszett , nagyon mélyről jött ... azért megprobálkozom egy másikkal :)

"Ma úgy ébredtem , hogy minden más lesz , én is más vagyok , talán Ő is más lesz ... talán még észre is vesz. Nem mintha eddig nem vett volna észre , csak nem úgy ahogy azt én szeretném ... legszívesebben neki állnék toporzékolni és belekiabálnám az arcába hogy " Itt vagyok !! Szép vagyok !! Nem látsz ..." Persze , hogy nem lát .. nem , mert a szerelem vak, de ez azért mégis csak túlzás. Persze hajnalban még sötét van , de én alig vártam már hogy kisüssön nap és belevigyoroghassak a világba. Élvezni akarom az Élet nevű játékot. Legalább Ma , legalább most az egyszer. Gondoltaimba feledkezve a sulihoz vezető úton senkihez nem szóltam csak bárgyun mosolyogtam előre , szerintem barátaim rajtam élcelödtek , de Ma még ez sem zavart. Ma van a szerelmesek napja , az én napom. Igen , jól sejtitek ... ez az álom is úgy foszlott széjjel , mint a többi. Mikor megláttam a semmit mondó szemeit , ahogy rám néz szívem görcsbe rándult, mosolyom elhervadt. Tipikus , már megint másnak teszi a szépet , mindig másnak. Nekem senki ne mondja azt , hogy legyek türelmes , eddig is éppen eleget vártam már és a szívem lassan kihűl. Csak egyetlen egy ember veszi észre pillanatnyi összeomlásom , de ő lényegtelen , nekem nem ő kell ... Miért van az , hogy mindig azt szeretjük akit nem kéne ? "

#24

Ismeritek azt az érzést , amikor a lelked szabad? Én ismerem. Behunyod a szemed és minden meleg és fényes , érzed ahogy a nap simogatja az arcod , de még sincs meleged , mert egy-egy lágyabb szellő bele-bele kap a hajadba. A lendület visz és a fejed egyre jobban kitisztul , érzed ahogy a lelked feltöltődik és majd kiugrik a testedből. Repülsz ... bár csak képletesen , mégis szárnyalsz , szárnyal a lelked és szállna veled a tested is. Imádok hintázni.

#23

Egymással szemben álltunk. Barna szemében láttam a fájdalmat és a tehetetlenséget. Tudtam , hogy fél de közben akarja is , bármi legyen az ára szeretne újra megérinteni úgy , mint rég. Bennem is tombolt a kettősség ... aztán győzött az önzőség és az , hogy most csakis magamra gondoljak. Közelebb hajoltam és finoman ráhelyeztem a szám az Ővére. Először megfeszült a teste , már már azthittem megijedt és elrohan , de az agya lassan utolérte a testét és megadta magát , nyelvemnek szabad utat hagyva. Amikor ajkaink elváltak egymástól a nyakára leheltem egy utolsó csókot. "Bocsi". Ezzel az egy mondattal küldtem talán végleg padlóra , de már nem tudtam mit kezdeni csak megfordultam és mosolyogva egyedül hagytam a kavargó gondolataival.

#22

Az ismerős bizsergés megint megjelent a hasamban és a torkom is szorít. Hang most tuti nem jönne elő belőlem. Mosolygok és meghallom azt a hangot ami engem hív , most én jövök , most mi jövünk. Elindulok ... egyre csak közeledem a cél felé és megtalálom a helyem. Az ájulás környékez , majd a reflektor fény bevilágítja az arcom ... most már mosolygok ... hadd lássák mennyire egyszerű az élet. Feldübörögnek a kezdő akkordok , egy pillanatra becsukom a szemem és átadom magam a zenének. Bennem bekapcsol a robotpilóta és testem mozog a zenére , a jól begyakorolt koreográfiára ... agyam kihagy ... nem tudom hol vagyok , de nem is érdekel. A lényeg , hogy élvezem , igenis élvezem a közönség csodálkozó és gyönyörködő arcát , ahogy a kedves ismerősök bátorítóan mosolyognak vissza ránk. Végzünk és tapsvihar fogad minket , gratulációk hada és mi úszunk ezen a rózsaszín ködön. Megint bebizonyítottuk , hogy mi vagyunk itt a jók.

#21

Fojtogatva kúszik fel a torkomon és csípi a szememet. Az érzés hirtelen jött , de már túl késő ahhoz , hogy visszanyeljem. Az első könnycsepp megszületik a szememben és elindul lefelé az arcomon ... egy halálugrással a kézfejemre csöppen és meghal. Nincs visszaút, arcomat a párnába temetem és zokogok , akárcsak egy kisgyerek. Szörnyülködve ébredek rá milyen szánalmas vagyok és hirtelen jött dühkitörésemnek nincs mi gátakat szabjon. Beleharapok a párnába , érzem ahogy szakad a textil , de nem érdekel , majd egy utolsó üvöltés. A hangom visszhangzik az üres szobában. Vége. Ugyanolyan gyorsan illan el az érzés , mint amilyen gyorsan jött. Az első összeomlás ... a második hangosabb lesz ....

#20

Egy órás pancsolás , csak ennyi volt az egész. A vízben siklottam gondtalanul , mint ilyenkor mindig , hogy a negatív érzések kiáramoljanak belőlem. Imádom ezt az érzést , igen szeretek úszni. Figyelmetlenségemben egyszer csak azt veszem észre egy kéz pihen a csípőmön. A gesztus gyengéd. Elmosolyodom , közelebb húz , magánál tart. Csupasz felsőtestünk összesimul. Fejem belefúrom a nyakába , illata keveredik a klóros vízével , de még így is hatásos. Mellette maradok és ő már nem enged a közeléből , kimászik a medencéből. Kér, hogy ússzak vele versenyt, kézen fog és úgy húzz a rajtkőig. Megadom magam neki , majd újra belevetem testem a sűrű kékségbe és már suhanok is mint a nyíl , bár tudom ellene semmi esélyem , de hagyja magát. Megállok , kinevetem , utolér. Lefröcskölöm , újra magához húz. Bőrünk érintkezése egyre nagyobb hatással van rám. A medence szélénél felkap a nyakába , játék van , le kell löknünk a többieket. Jó móka ... vigyázz rám, amikor megpihenve leteszem kezeim újra megfogja , mintha soha nem akarna elengedni. Pedig már könyörgőre fogom , hadd mehessek átöltözni. Barátnőm ment ki szorult helyzetemből , végre lelöknek róla. Nevetve menekülök előle. Ám ma még nem szabadulok tőle , szinte semmi hajával ott vár a hajszárítónál , csak és kizárólag nekem fent tartva. Duzzogó pózba vágom magam , hátha odaenged. Hatásos , egy mozdulattal odaránt , kapom egy észrevétlen csókot a nyakamba és már helyet is cseréltünk. Kacsint egyet és ott hagy én pedig csak nézek utána. Lidércei kísértenek , csak egy sima pancsolás volt , mégis ... a Francba is  ... szar dolog kívülről nyalogatni a lekvárosüveget.


u.i.: kitalált sztori , gagyi is ... de ezt most muszáj volt kiélnem :))

zagyvaságok ..

Egy összetört tükörkép , lelkem halovány foszlányai ... belenézek a tükörbe és egy szellem tekint vissza rám. Mit tettem ? Elfogytam. Kimerült. Hová tűnt az a sok energia , a tűz a szemedből? Valahol a múlt labirintusában keresgél Engem , de nem talál, pedig én várok rá. Legugolok , miközben a tükör darabkáit rakosgatom kezemből vércseppek szivárognak , a kép nem akar összeállni. Hánykolódsz az álmok tengerén egy kis tutajon , Te kis szerencsétlen és meg nem süllyedtél el ? Megváltás lenne. ÉBRESZTŐ!! Már megint elszundikáltál , lidérces álmaid kísértenek , de a való sem jobb. Elbújsz a takaró alá , de szörnyek utánad kúsznak. Innen nincs kiút, nem menekülsz. Add fel végre ! Ne küzdj ellene ... sodródj ... ugye , máris könnyebb , lazíts ... pihenj , gyűjts erőt ...
az élet néha piszkosul zavaros .. akár egy tocsolya amibe belelépsz , a sár felkavarodik és idő kell mire leülepszik az aljára , de te újra meg újra belelépsz , pedig végre hagyhatnád kitisztulni ...

#18

Itt van az Új év , most már 2011-et írunk .. ilyenkor jönnek az új évi fogadalmak ... nekem nem fogadalmam van , nekem kéréseim vannak , hogy szebb legyen ez az Év , hogy nyugisabb , szerelmesebb , kedvesebb , hogy a barátaimmal ne veszekedjek és mindenekelőtt , hogy végre tudjak nyugodtan aludni. Azért egy elég sikeres évet zártam , még a sok bonyodalmat is beleszámítva , kellet az bele. Tanultam is a hibáimból és mások hibáiból és köszönöm és örülök az új barátaimnak is és hálás vagyok azért, hogy a régieket sem veszítettem el. Én ezzel zárnám a régit és nyitnám a következő évemet. :)) B.Ú.É.K mindenkinek !! ♥♥